az úgy volt

 

hogy megyek Experidance-t fotózni a Nemzetitáncszínházba.

De.

De ott felejtettem a fényképezőt az Aranytízben.

És egyébént is húzott a szívem vissza.

A Co.ffein Projects: Ormódi 2/c darabjának premierjére.

Sajnos, egyszerre két helyen nem lehetek.

A vár felé a kisbuszon konstatáltam, hogy nincs nálam a gép.

Felhívtam Balázst, aki mondta, hogy a kezében van.

Na, rohanás megint.

Immár vissza.

Mindenféle rekordot megdöntve. És kis szerencsével, a kezdés előtt 3  perccel a nézőtéren ültem.

És végig nézhettem az előadást életnagyságban, nem a keresőn keresztül kukkolva.

Megjegyzem: k.rva jó volt.