biovallomás
színek, vonalak szerelmese, én
önzetlen örömlényként születtem a múlt évezred végén, a Föld nevű sártekén, humanoidként
az önzetlent sokan kétkedve fogadják, maradjunk az örömlénynél
keserédes
az enyészet felé megszámlálhatatlan kép sodródik fejemben
gondolat másolat, ötletfoszlányok rögzítése, szivárgás
festékbe öntött érzések, emlékkirakatba rendezése
néhány képet megpróbálok megmenteni a világomból, a biztos enyészet felé
nem hiszek sem az előző életemben, sem az előző halálomban, viszont annál inkább borzolja kedélyem a könyörtelenül múló idő
kényszerképzetek
életet lehelni vonalakba, formákba
néha tömöríteni, néha boncolgatni
folyik a leképezés, versenyfutás
nem csak látványvilág sikkad el, hanem úgy ahogy van minden
szeretnék képeket alkotni
melyeket nem csak én nem unok, mélységük felfedezőútra invitál
maradandót teremteni úgy, hogy tudom semmi sem örök
szemlélődő, sztoikus lélek, zenei impressziók által témákat hoz a felszínre, életre keltve
tomboló élmények kavarognak
a múlandóság melankóliába sodor
amíg elmélkedek, semmi gond, még élek, azt hiszem, ezt szeretném a legjobban csinálni
egy életvidám egyed
2001
KNI 
április 19, 2011 at 10:34 du.
Ez naon szép és igaz és értem (hasonlóképp gondolok-érzek, most mindegy, hogy milyen “kép” az én képem), – és ezt 10 éve írtad?
április 21, 2011 at 1:09 de.
igen
s ha
lehet
azóta
még keser-
+édesebb
de inkább –
mer’