A DUDA ÉVA TÁRSULAT/MOVEIN MISSION: RADAR No.3.
MU Színház,  2016. január 11. – próba fotók
“Az est lehetőséget ad az együtteshez szorosan kapcsolódó alkotó-előadók számára, hogy bemutathassák rövid, önálló műveiket. A harmadjára megrendezett esemény fókuszában a művészet és a művész szerepe, helyzete, mindennapjai és konfliktusai kerülnek előtérbe.

A radar jelek, rezgések, hullámok érzékelését jelenti, jelen esetben a fiatal alkotók világra reflektáló aktuális elképzeléseit, gondolatait, kérdéseit tükrözi.”

Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara

Koncepció: Duda Éva

Mutatványos a pácban!

Alkotók/Előadók: Joel Sarf/ Csuzi Márton

Figyelem! A Mutatványos bajban van! Az egy-én-iségét keresi, de eltéved. Veszélyekkel teli útja, a Bécsi-szelet-szigetek, és a Papundekli-hegyek között vezet. Ennek akár rossz vége is lehet!

Mélyvíz

Alkotó/Előadó: Rusu Andor

Sokkal több repülő van az óceánban, mint tengeralattjáró az égen.

 

Nonszensz 

Alkotó/Előadó: Újvári Milán

Dramaturg: Soós Attila

Külön köszönet: Egyed Bea

“Nem a dada nonszensz, hanem a korunk lényege nonszensz.” (A dadaisták)

Én, a feminista

Alkotó/Előadó: Egyed Bea

Hang: Gothár Márton

Külön köszönet : Újvári Milán

“Az ember nem a külvilággal megosztott cselekedeteiben és kapcsolataiban él, hanem abban a folytonos áramlásban, melyet a külvilág a lelkében ébreszt.”  Virginia Woolf

Távolról önmagam karikatúrája, közelről a lelkem legmélye vagyok.

Reklámok

Egy faun alkonya

Bemutató: 2015. október 28 – 29. 19h, Szkéné Színház

Alkotók-előadók: Valencia James és Rusu Andor

Alkotók: Bertók Andrea, Halasi Dániel, Zsalakovics Anikó

Fény: Gothár Márton

Koreográfia: Grecsó Zoltán 

Külön köszönet: Tana-Kovács Ágnes

“A zenekari költeményt Mallarmé verse ihlette, Grecsó Zoltán koreográfiáját pedig a zenekari költeményre készült balettelőadás mögött húzódó életrajzi és narratív párhuzam. A zenei narratíva szerint az ifjú Faun, amint felfedezi önmagát és szexualitását, a vágyak és a zsongító álom kábulatában a természet mindenségének birtokosaként éli meg önmagát. Nizsinszkijnek, a “táncosok királyának” személyiségére azonban kezdetektől rányomta a bélyegét, hogy sikereit kivételes tehetségén túl szeretője és egyben munkaadója, Szergej Gyagilev szerepének tulajdonította. A koreográfia a megbomló elme csapongásait, az identitásvesztés folyamatát a Faun-történetre rímelteti: összemosva a delíriumos álom és a szétfutó gondolatfolyam állapotát, s egyúttal az egyszerre isteni és emberi öndefiniálás élményét.”